Másik

Elkezdtem írni...

Kíváncsi vagyok, észreveszi-e még valaki, hogy írtam ide. :) Igazából már nincs annyi időm, hogy leírjam időről időre, hogy mi történik velem. Viszont van valami, ami nagyon foglalkoztat, és szeretném kiírni magamból az ezzel kapcsolatos gondolatokat.

Itt találjátok meg. Remélem, érdekel.

 - Szia, ügyfélnél voltál?
 - Aha, de csak fél órás volt az egész tárgyalás, kvázi elbúcsúztunk tőlük. Végigsoroltuk a termékeinket, de hát ezeknél már mindegy. Tudod, most már mindenütt az van, hogy van egy kinti központi treasury, és ott csinálnak mindent.
 - Aha. Nekem jó napom volt, sikerült két meetinget is szerveznem, cold callból. Meg tegnap is szerveztem egyet, de az már meglévő target volt, szóval az nem olyan nagy szám. 
 - Te egyébként csak az Anginak segítesz?
 - Aha, de most már egyre több mindent csinálok önállóan. Benne van a goal-jaim közt, hogy még idén szereznem kell egy saját ügyfelet, atán majd kapok többet is. Vége lesz az autumn offensive-nek, leállamvizsgázom, és azután kapok saját cégeket. Meg mostanában szerződéseket írok, és azóta úgy érzem, kezdek közeledni ahhoz, hogy igazi kapcsolattartó legyek. Bár ezek csak ilyen FX-ek voltak, de hát érted...

Ez a beszélgetés köztem és egy "kolléganőm" (nálam két-három évvel idősebb lány) között zajlott le ma a földalattin. Égett is kicsit miatta a fejem. Korábban azon gondolkoztam, nem szippantott-e be máris a bank-társadalom.

Kitaláltam, hogy idén a bolgár leva árfolyamát alakító tényezőkből írom a szakdolgozatom. Természetesen az euróhoz viszonyítva. Itt ülök két órája, és a különböző könyvtárak aktalógusait böngészem felhasználható irodalom után. Erre rámegyek a Bolgár Nemzeti Bank honlapjára, és mit találok...? A leva árfolyamát 1999-ben az euróhoz kötötték... Ehhe. Miért nem szólt nekem erről senki??

De nem adom fel.

Ő meg ő. A Fertő-tónál.

Másfél órán belül Lajkó Félix elkezd játszani a Kossuth téren. Én pedig akkortájt fogok belesüppedni egy kádnyi forró, habos vízbe. Mind punnyadék, akinek pasija van.

Sebaj, Félix játszik néhány héten belül a nyíregyházi Vidor fesztiválon. Ennek próbáltam utánanézni, és így találtam a következő mondatokat a nyiron.hu-n: "Közép-Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja immár ötödször. A jegyek augusztus 7.-től megvásárolhatóak." Összezavarodtam!

Jaj, ígértem képeket is. Bár már biztos senkit nem érdekel, mindjárt töltök fel néhány kínait. (Képet.) Tényleg fáradt vagyok...

 - Jaj, mi történt veled?
 - A Fertő-tónál voltam biciklizni a hétvégén, és esett az eső.
 - Ó, és elestél?
 - Nem, csak összeverekedtünk a barátommal, hogy ki megy előbb fürdeni.

Ez persze csak elképzelt beszélgetés, végül rövid úton megoldottuk a fürdés kérdését. :) Majd talán teszek fel képeket... Kínával együtt. Ritkán írok ide, mert sokat vagyunk együtt. Miután itt lakik a szomszédban... De most már tervezzük, hogy visszatérünk egy normál életmenethez.

Most kéthetes születésnapi rendezvénysorozatot tartunk egyébként, mivel a szülinapunk pont két hétre van egymástól. :)

És csak hogy eldicsekedjek: múlt héten Szentendre 63 km, most szombaton 73 km, mert nem mentünk körbe a teljes tavon. De még hozzá kell számítani az esőt meg a jó hideg szelet. Kis nagy hős vagyok.

Nos.

Talán nem lepődtök meg, Kínában voltam. Majd írok bővebben is, egyszer, de most nem, mert elkések, pedig hatkor keltem. Teszek fel képet is meg ilyenek. Az összefoglalt véleményem, hogy Kína gyönyörű, de az emberek elrontják. Elnézést kérek minden kínai származásútól, de honfitársai nem lopták be magukat a szívembe. Még a Lila Bambusz Parkjában is képesek a tavirózsák mellé műanyag flakont dobni.

Na de majd tényleg leírom részletesen. Ebben egyetlen gátló tényező az, hogy itthon vár valaki, végre, minden nap. Még három hete sikerült összegabalyodnom a közvetlen szomszéddal. :)) És most már, hogy hazajöttem, úgy néz ki, hogy van értelme írni róla. :) András.

Ja, már nincs rossz kedvem. Viszont még mindig eléggé el vagyok varázsolva a sráctól, ami azért nem olyan jó. Még az sem tudom, van-e barátnője. De hosszú percekre lebénít a munkában, ha rámmosolyog. Még értelmes bejegyzést sem tudok írni.

Nagyjából így érzem magam.

Mostanában rossz kedvem van. Ez elég meglepő. Többnapos rosszkedvem utoljára talán tavaly ilyenkor volt. És nem is értem magam.

Kézenfekvő magyarázat lenne, hogy persze, szomorú vagyok a szakdolgozat miatt meg a szemétkedések miatt, de az az igazság, hogy szerintem ezeket már feldolgoztam. Talán túl könnyen teszem túl magam rajta, hogy vannak szemét emberek, de hát ez van.

Viszont napok óta ideges vagyok, és nem tudom, miért. A szokásosnál is elviselhetetlenebbnek tűnik a gondolat, hogy egyedül legyek este, és túl sokat dohányzom. És ülök bent az asztalomnál, és érzem, hogy ideges vagyok, mikor senki sem bánt, nem is sok a munka és éppen nem is gondolok az epres srácra.

De mégis azt hiszem, hogy ő a kulcsa az egésznek. Meg kell jegyeznem, Nóri szerint csak kivetítem rá a rosszkedvemet. Nem tudom. Az biztos, hogy jóval többet foglalkozom vele, mint kéne. És akkor van a legrosszabb kedvem, amikor este eljövök a munkából, vagy látom őt hazamenni, és összegzem, hogy ma sem sikerült közelebb kerülni hozzá. Egy "szia"-t alig bírok kinyögni neki.

És néhány hét múlva meg kell kérnem, hogy legyen ő a konzulensem.

Nem tudok ide olyan hangutánzó vagy hangfestő szót írni, ami kifejezné a félelmemet.

Én nem tudom, mi van e héten. Biztosan túlságosan bíztam az emberekben, bár ez világéletemben így volt, nem értem, miért most kapnám meg a büntetést érte. Csak meglepő, hogy az utóbbi négy napban kétszer történt olyan, hogy szemét emberek miatt elég nagy veszteség ért, és nem tehetek semmit. Biztos jelzésértékű, hogy gondolkozzak el. De hogy a szüleim... Szerintem ők már megtanulták ezt a leckét párszor, nekik miért kellett elrontani a boldogságukat...

Mondhatni magam alatt vagyok. És csodálkozom.

Nos, hát ebben a félévben sem diplomázom.

És nem szép dolog elhárítani magamról a felelősséget, de most mégis megteszem. Az indok az volt, hogy a dolgozatom tartalmilag nulla. Meg egyébként a téma sem jó. Tök jó fej konzulens az olyan, aki egy hónappal azután, hogy megírtam, beköttettem, leadtam, előáll vele, hogy ja, hát nem volt jó a téma. Plusz hozzájön, hogy a "konzultáció" úgy nézett ki, hogy írtam egy e-mailt, és három hét múlva válaszolt rá, majd egy-két hét múlva, két héttel leadás előtt elment szabadságra, és mellesleg közölte, hogy nem fogadja olvasásra a dolgozatokat.

Tudjátok, hogy nem vagyok egy radikális ember, de az ilyet úgy kirúgnám, hogy a lába se érje a földet.

Próbálok azzal vigasztalódni, hogy legalább nem kell tanulnom az államvizsgára, hogy jövőre egy érdekesebb témát választok egy jobb fej tanárnál, hogy megvettük a repülőjegyet és egy útikönyvet is, meg az oltásokat is megkaptuk tegnap, meg hogy süt a nap, hogy biciklivel megyek ma dolgozni, hogy holnapra és holnaputánra is van esti programom, de igazából nem sikerül.

Apám lánya vagyok.

Kínai zöldségkeverék, dúsítva egy kis bébirépával és bébikukoricával, tészta, a barbecue-szósz pedig feljavítva ketchuppal, sóval, borssal, dióval egész jó kis kínai szósz lett. Az egészet összekavirgálni a wokban és meg is van a tésztanapi ebédem. :)

Ha már voltam olyan lüke, hogy csak csigatésztám volt itthon, mikor krumplistésztát akartam csinálni. Ráadásul a mennyiségekről sem volt fogalmam (nincs konyhai mérlegem), úgyhogy elvetettem a granadírmarsot...

Tipikus. :)

Azért az olyan jó, hogy el kell kéredzkednem a főnökömtől, hogy elhozhassam a vízumom, aztán meg fel kell hívnunk a trópusi betegségek intézetét, hogy milyen oltások kellenek, majd kiadok egy rakat pénzt repülőjegyre.

"Szeretnék egy rossz kávét inni..."

A kérdés most már csak az, hogy a férfiak a hülyék, vagy bennem van a hiba. Mindenesetre elég szánalmas statisztika.

A Helge élete, beszélgetés-borozás a lakás előtt Katával, másnap Nórival beszélgetés, bulizás, aztán hajnalban valaki, aki hazakísér és kiülünk reggel a parkba és beszélgetünk még egy kicsit, és csak akkor csókol meg, mikor elbúcsúzunk. Aztán ebéd szüleimnél, Dóri vizsgakoncertje, fényképnézegetés-borozás Adrinál, Flares-koncert a Beckettsben, végül beszélgetés egy olyan emberrel, akivel szerintem rengeteg mindenről lehetne beszélnünk. És ránézni a Margitszigetre a hídról hajnalban, amikor a Dunán nincsenek hullámok és a felhők között foltokban felbukkanó ég úgy tükröződik benne, mintha odalent világítana.